4. hetem töltöttem immár kedvencé vált kórházamban mire eljutottunk oda, hogy a könnyű gyógytornát erősebbre váltsuk. A tornát Márk tartotta aki az intézményben az egyetlen gyógytornász pasi volt. Naná, hogy amint tízet ütött az óra örömmel rohantam az órájára, de mivel késésben voltam ezért a lépcső helyett a liftet választottam.
A hatalmas öreg felvonó nyikorogva indul el a földszint felé. Azt hiszem klausztrofóbiának hívják azt amikor nem bírod a bezártságot, Na nekem aztán megindult a fantáziám!!! Mi lenne ha megállna két emelet között???… és képzeljétek tényleg megállt de szerencsére még csak a harmadik emeleten ahol csatlakozott hozzám a gyógytornász fiú.
-Hú de jó!- örömködtem– Ezek szerint nem kések a foglalkozásról!
-Együtt késünk!- felelte nevetve.
Pár másodperc múlva ez az öreg csotrogány lift hatalmasat rántva rajtunk megállt. Ekkor még nem gondoltam semmi rosszra, de láttam Márk arcán a meglepettséget.
-Azt hiszem elakadtunk két emelet között!- mondta
Ez volt az a mondat amit nem kellett volna velem közölnie. A szívem elkezdett kalapálni, zilálva vettem a levegőt, verejtékezett a bőröm, kipirult az arcom. Ne örömködjetek ez nem az orgazmustól volt… sajnos. Egyszerűen a bezártságtól! Teljesen elveszítettem önkontrollomat.
A pasi rögtön kiszúrta, hogy egy „hisztis libáról” van szó és azt hiszem hallott rólam egyest-mást Csabától és Jánostól. Odalépett hozzám, átkarolt és vigasztalni kezdett!
-Mi lenne ha elterelnénk a figyelmed?- kérdezte
-Mire gondolsz?- kérdeztem remegve
-Erre- és már le is hajolt és puszit lehelt a homlokomra, majd a nózimra, aztán az ajkamra, mely meleg szájára lassan szétnyílt, hogy befogadja nedves nyelvét.
Megfogta pólom szélét és lassan levette rólam. Ott álltam a felvonó falának támaszkodva egy szál melltartóba és egy forrónadrágba miközben félelmem lassan tovaszállt és a vágy kerített hatalmába.
-Vegyük le a Te pólód is!-suttogtam. Érezni, látni akartam felsőtestét. Nem volt vézna és nem volt elhízva sem, de gyógytornász létére volt rajta némi felesleg ami nekem imponált. Mellkasának támaszkodtam és mélyet szippantottam bőre illatából miközben nyelvemmel felkutattam annak minden egyes négyzetcentiméterét.
-Szerinted mennyi időnk van?-érdeklődtem
-Azt hiszem nem hagynak minket teljesen kibontakozni!- válaszolta nevetve és keze már a forrónadrágom alatt lapult.
Gyorsan padlóra dobtam melltartómat és fejét keblemre húztam. Óvatosan harapdálni kezdte mellbimbómat amitől az rögtön bekeményedett.
Az nem lehet, hogy nem tudjuk befejezni amit elkezdtünk villant át az agyamon. Szinte letéptem róla fehér nadrágját és megszabadultam a maradék ruhadarabjaimtól is.
Elé térdeltem és megszemléltem ágaskodó férfiasságát. Teljesen átlagos volt azt leszámítva, hogy valamikor valaki eltávolította fitymáját. Be kell vallanom ilyen pasi eddig kimaradt az életemből, de azért kétségbe nem estem. Sőőőt! Megmarkoltam farkát és hevesen szopni kezdtem ( Egyik kedves barátnőm mesélte, hogy az ilyen pasiknak érzéketlenebb a makkjuk ) amitől pillanatok alatt megéreztem számba a kéj első cseppjének ízét. Mondanom se kell hogy puncim ekkor már ontotta édes nedűjét felkészülve a befogadásra. Egyik kezem farkán, zacskóján szorgoskodott másik kezem pillangómat rebegtette..
Tudtunk nincs sok időnk ezért lassan felhúzott, jobb lábam derekára szorítva tartotta másik kezével hátamat támasztotta meg amikor mélyen belém hatolt és mozogni kezdett. Hol mélyen, hol sekélyebben hatolt belém, hol gyorsabb, hol lassabb ütemben járt farka.
Kérte, hogy fogjam meg ágaskodó falloszát és most teljesen kihúzta hüvelyemből, majd markomon keresztül ismét a mélybe tolta eközben hüvelykujjam puncim legérzékenyebb pontját izgatta.
Éreztük mindketten hamarosan elérjük a “tetőteret” 🙂 Ekkor olyan iramra váltott, hogy vállába kellett kapaszkodnom. Kapkodtunk a levegő után, a szívünk kalapált, arcunk kipirult, bőrünk verejtékezett és most végre nem a félelem hanem az orgazmus járta át testünket.
A lift lassan, nyikorogva elindult meglepetten szétrebbentünk és gyorsan magunkra szedtük a padlóra dobált ruhadarabjainkat.
Nagy huppanással érkeztünk meg a földszintre és ahogy szét nyílt az ajtó a szerelő aggódó arcát pillantottuk meg először.
-Remélem nem pánikoltak nagyon!
-Úgy látom nem! – szólalt meg háta mögött masszőröm.
